Számos dolgot el tudok viselni a párkapcsolatok során, erre rá kellett jönnöm. Én nem igazán vagyok egy hisztis nő, bár nyilván mindenki ezt mondaná magáról, de tényleg nem vagyok nyűgös, ha éhes vagyok vagy fáradt, netalántán egy kicsit beteg, de például ha fázok, azt egyáltalán nem tudom elviselni egy percig sem. Így aztán például nagyon nem illettem össze az egyik sráccal, aki láthatóan nem szerette a meleget, mondhatnám úgy is, hogy gyűlölte, viszont egészen jól bírta a hideget, és állandóan szellőztetni akart, de még télen, a minusz tíz fokban is. Hát mondanom sem kell, hogy nem tartott sokáig a próbálkozás. Gyorsan vitát szült a dolog, igazság szerint már az első téli este alkalmával.
A másik, amire most jöttem rá, de szerencsére sokkal pozitívabb kimenetellel, hogy nagyon fontos, hogy valaki, aki mellettem él, hasonló gondolkodással akarja berendezni a közös életteret mind a bútorok, mind a kiegészítők tekintetében. Nem igazán bírom ugyanis elviselni a nagy kupit, de a nagyon beépített tereket sem, és nekem szükségem van arra, hogy a kiegészítők is ezt a vonalat kövessék, például sosem tudnék nagyon csicsás dolgot elképzelni a falra, de a nagyon antik dolgok sem nyerik el a tetszésem. Az a gondom, ha ez nem az én igényem szerint kerül kialakításra mondjuk a házamban, akkor nem tudok kellőképp otthon érzetet teremteni magamnak, nem tudok megpihenni és feltöltődni, ami valljuk meg őszintén, nagyon nem lenne szerencsés dolog, főleg hosszú távon.
Szerencsére a párommal megtaláltuk nagyon gyorsan a közös hangot minden tekintetben, és még a kiegészítők is közös döntés alapján kerültek megvásárlásra, például a falra vászonképek kerültek, a szekrények kisebb kiegészítői pedig tökéletesen illenek ezekhez. Nagyon szeretem már most a közös otthonunkat, és ezeket a nagyon szép vászonképeket is, amik így a lakás igazi gyönyörűségeivé váltak.